Bakonyi Túravezető

Túrabeszámolóink, útleírásaink

Könnyed séta a Csorba-tótól a Poprádi-tóig és út a Szoliszkóra

2019. október 23-24.
Pinyó

A Bakonyi Túravezetők közösségének egy kis csoportja idén már ötödik alkalommal jött össze egy kis kikapcsolódásra és csapatépítésre. A korábbi 3 erdélyi és a tavalyi tátrai túrák után idén ismét a Magas- (Vysoké Tatry) és Alacsony-Tátrában (Nízke Tatry) túráztunk.

A szerdai napon korai indulás után rövid pihenőkkel már délután 1 órakor a Csorba-tónál (Strbské Pleso) voltunk. Utazásainkat mindig telekocsi rendszerben szervezzük, ez eddig jól működött.

Poprád felé Veszprémből egyébként több lehetőségünk is van eljutni. Tavaly Salgótarján felé vettük az irányt, hogy ott találkozzunk a baráti társaság többi tagjával. Itt egy büfében találkoztunk, ahol ugyan az étel finom volt, de a kiszolgálás lassú. Innen továbbindulva útközben megtekinthető még Somoskő és Fülek vára, illetve elkanyarodhatunk a Dobsinai jégbarlanghoz is. Mi ezek közül tavaly végül a Füleki várat választottuk, mivel még Lőcsén is terveztünk egy rövidebb városnézést. Érdemes ezeket is figyelembe venni az utazás tervezésekor.



A Csorba-tótól vezetett első utunk a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso) a piros sáv jelzésen, amiről később letértünk a zöld sávra. A túra könnyű volt, a szintemelkedés számunkra megszokott mértékű, kb. 300m volt, így 1 óra alatt el is értük a tavat. A 6 órányi autózás után ez meg is felelt nekünk. A Poprádi-tóhoz való megérkezés után az 1879-ben épült menedékháznál rövid, ünnepélyes keretek között új tagot vettünk fel közösségünkbe. A délutáni napsütésben pihentető volt a környező hegycsúcsok látványa, amiket a tó vize visszatükrözött. A menedékháznál eltöltött rövid pihenő után elindultunk a tó körüli sárga sáv jelzésen a Szimbolikus temetőhöz, ahonnan a kék sáv jelzésen folytattuk az utat és a Poprád-tavi vasúti megállón keresztül tértünk vissza a Csorba-tóhoz. Innen már csak fél órányira volt a szállásunk Felsőerdőfalván.

Felsőerdőfalván (Stará Lesná) több panzió közül lehet válogatni, ebben segít a booking.com . Mi idén is ugyanoda mentünk vissza, ahol az előző évben voltunk. A hely kényelmes, tiszta, rendezett, a tulajdonos nem tud jól angolul, de kedves, segítőkész, ha szükséges, akkor a családból van, akivel lehet angolul beszélni. A panzió udvara elég nagy, hogy bent lehessen parkolni, nem kell az autókat az utcán hagyni. A településen több étterem is van, viszont a nyári szezon után és a téli szezon előtt, amikor mi mentünk, ezek többsége zárva van. Sajnos az interneten előre tájékozódva sem sikerül minden ilyen információt megtalálni, így érdemes tartalék tervvel készülni, vagy végső esetben néhány májkrém konzervvel vacsorára. A szállásunkon jól felszerelt konhya állt a rendelkezésünkre, így akár reggelire (rántotta, tükörtojás szalonnával, stb.), akár vacsorára is meg tudtunk mindent oldani, amire igényünk volt. Ha valaki vásárolni szeretne, akkor a közeli településen, Kakaslomnicon (Vel'ká Lomnica) van egy kisebb bolt, de Poprádon a Lidl is csak 20 percre van autóval.

Csütörtökön már kora reggel kipihenten indultunk neki a következő túránknak. Ezúttal Ótátrafüredről (Starý Smokovec) indultunk a Magas-Tátrai keskeny nyomközű villamosvasúton (Tatranská elektrická železnica) a Csorba-tó megállóhoz. Ha a Tátrában járunk, kihagyhatatlan ez a vonatozás, megéri minden percét! A jegy ára Poprádtól 2€, Ótátrafüredtől Csorba-tóig 1€50¢, a menetidő 40 perc (Poprádtól 1 óra). A menetrendet meg lehet nézni az interneten is, illetve van egy mobil alkalmazás, amivel telefonon is utána lehet nézni, hogy mikor indulnak a vonatok az adott állomásról. Egyébként óránként van egy vonat az egyik, illetve a másik irányba. Ünnepnapok alkalmával azonban 15 és 17 óra között félóránként is indulnak vonatok. Ami nem is csoda, hiszen egy átlagos hétköznap is zsúfolásig tele vannak a szerelvények. Ezen az állomáson találkozik egyébként a völgyben található Csorba településről induló fogaskerekű, az ún. "Zubacska" kisvonat a keskeny nyomközű vonattal (TEž).

Az állomás mellett tájékoztató táblán olvashatunk néhány túraútvonal javaslatról. Felkészült túravezetőkként nekünk már kész tervünk volt GPS track-kel, hogy merre szeretnénk menni. Erre a napra az ún. Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko) csúcsot terveztük megmászni. Ez a túra közepesen nehéznek számít, hiszen csak 750 m szintemelkedést kell leküzdeni egy 2117m csúcshoz, mivel Csorbató a legmagasabban fekvő szlovák település (1346 m tengerszintfeletti magassággal), így nem kell "sokat" gyalogolni.


A tavat északról megkerülve a piros sáv jelzésen haladtunk, majd a sétaútról a tó északi oldalán a kék sáv jelzésen, a libegő mellett haladva jutottunk el a Szoliszkó menedékházhoz (Chata pod Soliskom). Itt meglepetésünkre a Bivac Pizza étteremben nagyon jó kínálatot találtunk ételben és italban. A lenyűgöző kilátásról nem is beszélve, amit a napfényes teraszról élvezhetünk, különösen a kényelmes Kofola mintás babzsákokban. A helyben sütött pizza és a forró bableves illata lengte be az éttermet. Mielőtt még teleettük volna magunkat ezekkel a finomságokkal, elindultunk felfelé a csúcs irányába. Innen már törpefenyők övezik az ösvényt.

A csúcshoz vezető úton azonban fontos, hogy sziklás terepen biztonsággal tudjon mozogni, aki fel szeretne érni. A szédülésmentesség is fontos, bár kitett, láncos szakaszok nincsenek, de az utolsó szakasz elég meredek. A kilátásért azonban megéri, no meg persze az élményért, hogy felértél a csúcsra. A csúcsról visszatérve a menedékházhoz már volt helye a levesnek és pizzának. Itt egy kicsit időztünk és élveztük az évszakhoz képest szokatlanul meleg időt, a kilátást, a finom ételeket és italokat. A pihenő közben jól esett egy kis Kofola is, ami a többi kóla fajtához képest kevesebb cukrot és többféle gyógynövényt is tartalmaz, amitől jellegzetes ízét kapja. Ez a savanykás íz előnye is ilyenkor, hiszen kellemesen frissítő, és energiát adó ital.

A pihenő után a kék jelzésen indultunk lefelé a hegyről. A sárga sávot elérve nagy volt a csábítás, hogy még elmenjünk a hegytetőről szép látványt nyújtó tóhoz a Furkota-völgyben. Mivel idő hiányában voltunk, így ezúttal kihagytuk és folytattuk az utat lefelé. Az úton többször megálltunk csodálni a tájat és fényképeket készíteni. A Csorba-tóhoz visszaérve a tó melletti kék jelzésen sétáltunk be a településre. A vonat indulásáig volt még időnk, így szétnéztünk egy sportboltban, de az árakat meglátva inkább csak nézelődtünk.

A vonattal visszaérve Ótátrafüredre kerestünk egy éttermet, elkerülendő az előző esti helyzetet, amikor is az általunk ismert 5 étteremből egy sem volt nyitva Felsőerdőfalván. Hamar találtunk is egyet (Central Restaurant), ami később jó választásnak bizonyult. Az ételek finomak, a kiszolgálás gyors, a pincérek figyelmesek voltak. Szerencsére a közeli parkolóban csak 18 óráig kellett parkolójegyet váltani, így a vacsora idejére nem volt szükséges a meghosszabbítása. A vacsorát követően visszatértünk a szállásra és még este átbeszéltük a másnapi túra tervét.