Bakonyi Túravezető

Túrabeszámolóink, útleírásaink

Téli túra Európa legalacsonyabb magashegységében

2020. február 8-9.
Pinyó

Szerelmes lettem! A Tátra-Fátra szerelmese.

"Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani." - Márai Sándor

A mostani túránk már nem az első volt a Tátrában és Fátrában, de mostanra érkezett el a pillanat, amikor azt mondhatom, hogy ez szerelem. Régóta dédelgetett álom, hogy téli magashegyi túrára menjünk. Sok tervezés és a Schneeberg-en tett néhány korábbi próbálkozás után arra jutottunk, hogy a Fátra hegyoldalai és csúcsai lesznek számunkra a legmegfelelőbbek. Terveinknek egy online újság videóbeszámolója adott nagyobb lendületet és inspirált minket arra, hogy hova és mikor menjünk. Célunk az 1574m magas Kereszt-hegy vagy ahogy a helyiek hívják Krizsna (Križna).

A szokásos felkészülési lépéseket megtéve (útvonaltervezés, szállásfoglalás, felszerelés előkészítése) az időjárás-előrejelzéseket figyelve izgatottan vártuk, hogy a kiszemelt hétvégén megfelelő körülmények várnak-e minket a hegyen.
A tervezés során úgy döntöttünk, hogy a túra előtti éjszakát már Szlovákiában töltjük Besztercebányán (Banská Bystrica). Azért is szerveztük így az utazást, mert a magashegyi túrák során a legjobb az, ha korán tudunk indulni a hegy lábától. A szállásunk egyszerű volt, de kényelmes és a közelben találtunk egy jó éttermet. Kicsit későn vacsoráztunk, amit leginkább én éreztem meg a másnapi túra elején. A vacsora után visszatértünk a szállásra és gyorsan nyugovóra tértünk, hogy másnap korán tudjunk indulni.

Vasárnap már korán felkeltünk és egy gyors reggeli után már pakoltunk is be a kocsiba, hogy indulhassunk a hegyre. A szállástól alig 20 percnyire van Török (Turecká), ahonna a túránk indult. Az autót a helyi fogadó előtti parkolóban tettük le. Kis szerelvényigazítás után neki is vágtunk az útnak. Ekkor már kevéssel elmúlt reggeli 7 óra és -7 °C volt a hőmérséklet viszont egy téli aláöltöző és egy polár pulcsi elég volt.
A sárga jelzésen a sípálya felé indultunk el. A kiválasztott út a csúcsig egyszerű, a sípályán kell felfelé menni jól jelzett ösvényen. 8 óra körül már a régi sípálya aljához értünk. Mivel nem vagyunk "hegyi emberek", így megfontoltan haladtunk felfelé, miközben a helyiek közül néhányan már sível jöttek lefelé a pályán ekkor.



A pályán tovább haladva a csúcs felé a felvonó mellett jutottunk el a régi felvonóházhoz, aminek most már csak a romjai vannak meg. Az időjárás kegyes volt hozzánk, kevés felhő volt az égen, így a délelőtt későbbi részén már a napsütést is élvezhettük. És, ami a legfontosabb, hogy volt hó! A pálya ezen részén még csak bokáig érő és többynire fagyott, tömörödött, így nem volt nehéz járni rajta.

A felvonóháztól viszont már egyre jobban felerősödött a szél, ezért itt már felvettük a kabátokat. A csúcs innen kb. 1 órányira van. A terep itt már nyitottabb, ezért is éreztük erősebbnek a szelet, ami nyilván a nyílt terepen akadálytalanul fújhat keresztül. Ennek köszönhetően a hóréteg vastagsága kisebb, viszont sokkal jegesebb volt az ösvény. Hómacskára (csúszásgátló) végül nem volt szükség, a bakancsaink még elég jól tapadtak ezen a felületen.

A csúcsra felérve az időjárás már mostohábbá vált, a csúcsra rátelepedett egy felhő, ami korlátozta a látási viszonyokat. Ezért a csúcsfotó elkészítése és a csúcscsoki elfogyasztása után arra az elhatározásra jutottunk, hogy utunkat nem a gerincen folytatjuk, hanem lemegyünk a felvonó régi gépházához, ahonnan majd a Majer-szikla (Majerova skala) felé haladunk, majd a kék jelzésen tovább Óhegyre (Staré Hory). Ez egy kis kitérőt jelentett, de ebben a szép időben nem akadályozott meg minket semmi, hogy bevállaljuk a hosszabb utat.

A felvonóházhoz visszaérve kerestük az utat a Majer-szikla felé, de nem nagyon találtunk olyat, ami egyértelműen ki lett volna taposva. Valószínűleg nem sokan jártak arra, így hát nekivágtunk a szűz hónak, és mint a gyerekek, élveztük, hogy a lábszárközépig érő hóban járhatunk. Mivel a szikláig nem volt hosszú az út, így ezzel a kisebb nehézséggel nem foglalkoztunk, inkább arra az élményre koncentráltunk, amit itthon sajnos nem tapasztalhatunk meg, mégpedig a havas téli túra örömét.


A sziklánál csodaszép panoráma tárult elénk. Itt egy kicsit elidőztünk, majd az előbb említett kék jelzésen lementünk Óhegyre. Útközben megtapasztalhattuk, hogy a hónak mennyi különböző állapota lehet, a napos, szélvédett oldalon inkább kásás volt ellentétben a másik oldalon tapasztalt tömörebb, fagyottabb, illetve az érintetlen részek porhanyós formájához képest. Elgondolkoztunk, hogy lehet, hogy van abban valami, hogy az eszkimóknak nagyon sok szavuk van a hó kifejezésére (tulajdonképpen végtelen morfémasort állítanak elő néhány szótőből kiindulva, de ezek nem tekinthetők szavaknak, inkább már mondatok, mivel ez egy poliszintetikus nyelv, viszont a skandináv számiknak is elég sok (180-300) szavuk van a hó és jég különböző állapotaira, de nem vagyunk nyelvészek, így ezt a témát nem boncolgatjuk tovább).

Óhegyen megálltunk a kápolna közelében kicsit megpihenni és közben az interneten utánanéztünk annak az étteremnek, amit kiszemeltünk. A rövid pihenő után visszagyalogoltunk az út mentén Törökbe, ahol a kocsinál mindenki gyorsan átöltözött száraz ruhába (a bakancsokat is lecseréltük). Visszatértünk Óhegyre az étterembe és elfogyasztottunk egy késői ebédet. Annak ellenére, hogy nem volt nagyon hideg, a meleg étel kimondottan jól esett. Nem sokat időztünk itt, mert nagyjából 4-5 órányi út állt még előttünk, így gyorsan kocsiba pattantunk és indultunk hazafelé. Az úton szerencsére nem történt semmi rendkívüli, és az előre tervezett időben haza is értünk.

Mivel a túrára többen is jelentkeztek, de ez a hétvége nem volt mindenkinek alkalmas, így elképzelhető, hogy még egyszer megismételjük ezt a túrát. Ha az idő engedi, akkor a gerincen továbbmegyünk a két közeli csúcshoz is.